Vígjáték három felvonásban, Virgil Stoenescu

Művészeti vezető: Nicoleta Toia
Rendezőasszisztens: Ion Abrudan
Forgatókönyv: Tatiana Manolescu Uleu
Zenei illusztráció: Boros Zoltán
Premier dátuma: 1970. október 1.

„Nem ismerek nyugtalanítóbbat, ellentmondásosabbat, bizonytalanabbat és szokatlanabbat, mint a fiatalember állandóan izgatott lénye. Ezreknyi kérdés, álom és grandiózus ambíció ég benne. Hatalmas, felfokozott energiák fortyognak benne, készen arra, hogy prométheuszi, egyedülálló, lenyűgöző tettekre robbanjanak ki – néha nyugtalanítóak, néha elítélendőek –, de mindig nemessé teszi őket az a hatalmas ár, amelyet – tudattalan nagylelkűséggel – ez a fiatalember a mérlegre tesz, és amely a saját sorsa, a saját élete.”.

Az egyik ilyen szereplő Dinu, „Az utolsó Golán halála” című vígjátékom hőse. Valójában ez a szereplő hamis jelvényt visel. Dinu nem golán. Úgy tesz, mintha az lenne. Egyfajta nemesi címerként álcázza magát. E címer alatt azonban egy bevallatlan komolyság rejtőzik. Azzal, hogy Dinu nem vallja be, félénk emberként definiálja magát. És nem ritkán az ilyen emberek félénkségüket nagyon jól leplezett cinizmussá alakítják. Természetesen Dinu súlyos adót fizet felszínes és karrierista természetének. Talán túl sietős ahhoz, hogy választ találjon azokra a bonyolult kérdésekre, amelyeket az élet egy fiatalember elé tár. Talán a célja eléréséhez használt módszerei ellentétesek társadalmunk etikájával. De legalább egy dolgot nem lehet vitatni a hősömről: az őszinteség bátorságát! Egy kegyetlen, fájdalmas őszinteséget, amikor az ember szembesül a saját hibáival. (Virgil Stoenescu a műsorfüzetben)

Elosztás:

Dinu:  George Pintilescu, Nicolae Barosan
Hamis:  Grig Dristaru
Laura:  Gina Nicolae
Gina:  Andra Teodorescu, Ana Popa
Hegyek:  Ana Popa, Ildikó Kiss
A miniszter:  Nicholas Thomas
Szerető:  Marcel Segărceanu
Segítség:  Ion Abrudan

Műszaki igazgató: Elena Varlam
Prompter: Sofica Spoiala
Hang: Dorel Olea