Friedrich Dürrenmatt kétrészes vígjátéka
Fordítás: Aneta Dobre

Művészeti vezető és díszlettervező: Cristian Ioan
Jelmezek: Doina Antemir
Premier dátuma: 1997. február 20.

A klasszikus görög ókorban játszódó „A szamár árnyékának pere” című darab félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az emberi gyengeségek mindenkor jelen vannak, és az „emberek közötti kapcsolatok megváltozásában” nyilvánulnak meg, amelyet akár a butaság, akár a kapzsiság, akár az ambíció, akár a személyiség elidegenedése okoz egy bizonyos társadalmi kontextusban. Az egész káosz, amelyet az okozott, hogy egy személy [a fogorvos Struthion], aki kibérelt egy szamarat, kihasználta annak árnyékát, hogy megvédje magát a hőségtől, ezzel kivívva a tulajdonos [Antrax] haragját – aki az igazságszolgáltatáshoz fordult azzal, hogy csak az állatot bérelte ki, nem az árnyékát –, egy élő, abszurd jellegű, erőszakos csapásokkal készült tablóvá alakul. A kezdeti ürügy más érdekek felé való elterelése jól követhető, míg a vita hatalmas reklámkampányná nem válik, kereskedelmi, de különösen politikai célokkal, a folyamatban részt vevő két fél ügyvédei [Phisignata és Polyphonos] pedig két versengő párt, az árnyékok pártjának és a szamarak pártjának vezetőivé válnak. A groteszk már az első konfrontációktól kezdve bekúszik, attól a hasonló módtól, ahogyan mindkét fél… „...kiáltja, hogy igazságot akarnak, de mindegyikük valami teljesen mást ért ezen az igazságosságon, és ez felerősödik, ahogy a forma és a tartalom közötti távolság növekszik, ahogy a jelentések eltérnek, ahogy a logika meghajlik az abszurd offenzívája előtt.” (Dumitru Chirilă a „Familia”-ban, 1997/3. szám). Mivel egyik tábor sem adja fel, a konfliktus egy kiszámítható kimenetel – háború – felé tart, de egy olyan háború felé, amelyből senki sem kerül ki győztesen, ellenkezőleg, egy hatalmas tűzvész pusztítja el az egész várost, „a szegény emberi szenvedélyek komédiájára a teljes pusztítás hamvait szórják szét” (Pașcu Balaci a „Crișana”-ban, 1997. március 13.). Végül maga a szamár kerül ki győztesen, költői módon megkérdezve: „Mindazok után, ami itt történt, ki a szamár?”, bizonyulva a legvilágosabb és legérzékenyebb szereplőnek az akarata miatt, de nem akaratából történt aberrációk sorozatával kapcsolatban.

Elosztás:

Strucc:  John Coman
Lépfene:  Doru Firte
Krobilok:  Elvira Platon Rîmbu
Filippidész:  Dorin Presecan
Polyphonos és a szamárpárt első embere:  Ion Abrudan
Phisignata és az Árnyékpárt második embere:  Mariana Neagu
Peleia:  Mariana Presecan
Mastax:  Tiberiu Covaci 
Tirphys:  Daniel Vulcu
Telesia:  Roxana Ivanciu
Írisz:  Ileana Iurciuc
Strobilus:  Ion Holnap
Agathyrsos:  Ilie Turcu
Miltias:  Alexander Cornea
A Turisztikai Hivatal elnöke és az első fuvolista:  Andra Tudor
Az állatvédő egyesület elnöke, Poliphem és Ketos:  Ion Ruscut
A részvénytársaság igazgatója:  Marcel Popa 
Egy agitátor, Leonidász, Kolon és Perszeusz:  George Voinese
A szamár:  Nicholas Thomas
Piróp:  Eugen Tugulea
Cloe Struthion, Fuvolista II, Gorgona:  Ofélia Fîrte
Fanula, Pamphagus:  Monalisa Basarab
A Nap és a Hold:  Loredana Iuga

Műszaki igazgató: Florin Popescu
Súgó: Iuliana Chelu
Világítás: Iosif Balogh, Laviniu Goron
Hang: Sorin Domide