Molière ötfelvonásos vígjátéka
Fordítás: Alexandru Toma

Művészeti vezető: Marietta Sadova
Művészeti vezető asszisztens: Valeriu Grama
Forgatókönyv: Tatiana Manolescu Uleu
Premier dátuma: 1968. május 12.

A bohózat esztétikájától végleg elrugaszkodott Molière karakterkomédiája egyszerre erkölcsi festményként és emberi hibák szatírájaként is konstruálja magát, hirdetve azokat a liberális tendenciákat, amelyek a következő század felvilágosodás művészetét jellemezték.

Az arisztokrata Orgon otthonába fogadja Tartuffe-et, példaértékű keresztényként, az erkölcsi szigor híveként (másokért, nem önmagáért, ahogy azt a darab során végig bemutatjuk). Míg Orgon és édesanyja nagyra értékeli Tartuffe-et, a család többi tagja annak látja, amilyen valójában – egy képmutató kalandornak, aki az élet érzéki örömeinek rabja, és kihasználja gazdag védelmezője naivitását. Feleségül ajánlja neki lányát, Mariane-t, nem látva, hogy Tartuffe valójában hogyan próbálja elcsábítani a feleségét. Elmira tervet eszel ki, amellyel a kétszínű Tartuffe szándékait meghiúsítja, és valódi természete feltárul Orgon csodálkozó szeme láttára. A hamis bigottnak azonban van egy másik kártyája is: felhasználva néhány kompromittáló dokumentumot, amelyeket Orgon minden félelem nélkül rábízott, Tartuffe feljelenti őt a királyi udvarban. Végzetes meggondolatlanság: továbbra is nagy vonzalmat érez Orgon iránt, aki egykor hűségesen szolgálta őt, a király megbocsát neki, és akit letartóztatnak, maga az áruló Tartuffe lesz.

Elosztás:

Pernelle asszony:  Maud Mary
Orgon:  Nicholas Thomas
Elmira:  Simona Constantinescu
Damis:  Ben Dumitrescu
Marianne:  Gina Nicolae
Érték:  Nicolae Barosan 
Tiszta:  Eugen Tugulea
Tartuffe:  Vlagyimir Juraşcu 
Kívánságok:  Viorica Cernucan
Hűséges úr:  Octavian Uleu
A gárda kapitánya:  Ion Holnap
Flipota:  Anca Miere Chirilă

Műszaki igazgató: Dalma Simionescu
Prompter: Sofica Spoiala
Hang: Dorel Olea