Beaumarchais kétrészes vígjátéka
Fordítás: Valentin Lipatti

Művészeti vezető: Alice Barb
Díszlet: Vioara Bara
Zenei illusztráció Rossini A sevillai borbély című operájának témáira: Alice Barb, Florian Chelu és Sorin Domide
Premier dátuma: 1998. december 17.

Almaviva gróf, aki titokban szerelmes egy Madridban megpillantott gyönyörű fiatal nőbe, egykori inasával, Figaro borbélyral közösen egy tervet eszel ki, amellyel találkozhat és leigázhatja szerelmét, Rosinát. Hogy megbizonyosodjon arról, hogy a lány valóban őt, és nem a vagyonát szereti, a gróf egy szegény diák, Lindor álszemélyiségét ölti magára.

A hír, hogy Rosina gyámja, az öreg doktor Bartholo másnap feleségül veszi, arra készteti a két fiatalt, hogy felgyorsítsák az eseményeket. A leleményes és találékony Figaro segítségével a gróf katonának álcázva belép Bartholo házába, és Alonzo, Rosina helyettes zenetanára segítségével a két fiatalnak sikerül néhány szerelmes üzenetet és szót váltania. Éjfélkor újabb titkos találkozóra kerül sor, amelynek során a két szerelmes gondolkodás nélkül összeházasodik egy közjegyző jelenlétében, aki véletlenül Bartholo házába érkezik.

A szerelem természetes jogait visszanyerő cselekményen túl „A sevillai borbély” évszázadokon át tovább él a tirádák lendülete, a párbeszédek lendülete, az érvelés logikája és az eszmék harmóniája révén, de Figaro kimeríthetetlen energiája révén is, aki ebben a darabban lépett először fel az irodalmi színtéren, és idővel igazi archetípussá vált.

Elosztás:

Almaviva gróf:  Daniel Vulcu
Bartholomew:  Ion Holnap
Rosine:  Paula Chirila
Figaro:  George Voinese
Don Basile:  Ion Abrudan
Ifjúság:  Marianna Vasile
L'Eveille:  Sebastian Wolf
A közjegyző:  Alexander Cornea
Városi tanácsosok:  Ion Ruscut
Figaro kislánya:  Loredana Fodor

Műszaki igazgató: Florin Popescu
Súgó: Iuliana Chelu
Fények: Iosif Balogh, Sorin Precup
Hang: Sorin Domide