Samuel Beckett
Fordítás: Gellu Naum

Művészeti vezetés és zenei illusztráció: Emil Sauciuc
Forgatókönyv: Oana Cernea és Emil Sauciuc
Premier dátuma: 2005.01.14.

A 2005-2006-os évadban a Nagyváradi Állami Színház "Iosif Vulcan" társulata először mutatta be Samuel Beckett közismert darabját, a "Godot-ra várva". Egy bárhol elhelyezhető térben két koldus, Vlagyimir és Estragon, beszélget, vitatkozik, kibékül, öngyilkossági gondolatok gyötörik, majd beszélgetésbe kezd két másik bizarr karakterrel, Pozzóval és Luckyval, úrral és szolgával. A kettő egy elpusztíthatatlan párt alkot, akiket a félelem, a gyűlölet, a szánalom, de a megszokás hatalma is összeköt. Ami meglepő ebben a darabban, az az, hogy semmi sem történik, miközben Gogo és Didi Godot-ra várnak, aki megmenti az egész helyzetet. Godot-t azonban csak a távolléte jellemzi, bár a küldötte többször is ígéri, hogy ura másnap eljön. Bár a képi világ alapvetően keresztény, a darabban rejlő filozófia szimbólumai és pesszimizmusa az ember magányáról és elidegenedéséről szólnak. Az idő különböző sebességgel telik a főszereplők számára, de az egyetlen látható változás a fa lombjának kifakadása.

Az eredeti szöveghez képest a darabban a ruházat, a díszletek és a mozgás részletei hangsúlyozzák az ember dehumanizálásával és robotizálásával kapcsolatos aggodalmat. Estragon, Vladimir, Pozzo és Lucky mikroprocesszorokat viselnek, és gyakran úgy viselkednek, mint az emberi szférán kívüli lények. A hideg, pusztított környezet hozzájárul egy apokaliptikus légkör megteremtéséhez, amelyben a rettegés, a bizonytalanság, az unalom és az erkölcsi fájdalom mindenekelőtt az üres univerzumban van.

Elosztás:

Tárkony:  Petre Ghimbasan
Vladimir:  Bálint Richárd
Jól:  Sebastian Wolf
Szerencsés:  Tiberiu Covaci
A fiú:  Pavel Sirghi