„A karneválról” – a jelenkori Caragiale, Vlad Trifaș látomásában
szöveg innen származik bookhub.ro / szerző: Bianca Ioana Lavinia Cazan (12. osztály, CN "BP Hasdeu" Buzau)
Az az este, amikor láttam a Vlad Trifaș rendezte D'ale carnavalului című előadást, egyike volt azoknak a színházi élményeknek, amelyek teljesen kizökkentik az embert a mindennapokból. Messze nem a klasszikus szöveg egyszerű újramesélése, Trifașnak sikerül újraértelmeznie azt, finom, de jelentőségteljes eszközökkel a jelenbe hozva.
Vlad Trifaș azon rendezők sorához csatlakozik, akik megértették, hogy a színháznak nemcsak meg kell őriznie, hanem tükröznie is kell a pillanat valóságát. Így a Caragiale a mai világ tükrévé válik, amelyben az erkölcs, a képmutatás és a társadalmi ellentmondások szinte változatlanul megtalálhatók.
A díszlet részleteivel és hitelességével lep meg: a kétszintes díszlet, melyet a „Nae Girimea fodrásza” felirat ural, hűen visszaadja a nyomornegyed hangulatát, de intenzív színekkel, ipari fényekkel és a kortárs városi perifériára utaló elemekkel finoman modernizálja azt. A színpadi tér élőnek, élettel, improvizációval és iróniával telinek tűnik. Ebben a szinte fojtogató környezetben a szereplők éberen mozognak, mintha intrikák és szerelmi bohózatok körhintájában lennének.
Az előadás egyik legérdekesebb pillanatának számomra Iordache transzvesztita karakterének értelmezése tűnt. A rendező döntése új perspektívát kínál a karakterre, a Caragiale univerzumát meghatározó kétértelműség és szerepjáték szimbólumává alakítva őt.
A közönség lelkesen reagált, minden viccen nevettek, de halkan felsóhajtottak, amikor a paródia túl közel került a valósághoz. Őszinte kapcsolat volt a közönség és a színpad között, az a fajta élénk és őszinte figyelem, amit nem lehet erőltetni.
Személy szerint úgy távoztam a színházból, mintha egy élő Caragiale szemtanúja lettem volna, újraértelmezve, ugyanakkor hűen ironikus szelleméhez. Az előadás erőssége kétségtelenül a rendező azon képessége, hogy a lényeg lerombolása nélkül tud modernizálni.
Összességében Vlad Trifaș előadása bizonyítja, hogy a klasszikus színház újraértelmezhető. Kidolgozott díszletmunkával, koherens interpretációval és modern rendezői vízióval Trifaș egy olyan Caragiale-t kínál, amely közel áll a mai közönséghez, ugyanolyan aktuális és releváns, mint egy évszázaddal ezelőtt volt.


