A szöveg szerzője, Lucas Hnath, hatalmas kockázatot vállalt a darab bemutatásával, de a fogadás nyerőnek bizonyult: a szöveget azonnal színpadra állították, és az előadást 2016 óta díjazták. Radu Iacoban szintén hatalmas kockázatot vállalt a darab országos romániai premierjével. Szociológiai szempontból a román társadalom Európa egyik legkonzervatívabb társadalma, és a vallási elvek nagy szerepet játszanak ennek a konzervativizmusnak a meghatározásában. A mentális mintákból való kitörés gyakran intoleranciát és mindenféle szélsőségességhez vezethet, ami valódi egyéni és kollektív drámákhoz vezet. Pál lelkész prédikációja, amely látszólag párbeszéd a híveivel, hideg zuhany lehet sok román néző számára, ami érthető, hiszen az agnosztikus kommunista rezsim mély nyomokat hagyott a valláshoz való hozzáállásban általában, de különösen a saját vallás/hiedelem vagy vallási attitűd szabad/cenzúrázatlan kifejezésében. A totalitárius rezsim által oly jól ápolt viselkedési minták és klisék rendszerezése fenntartásokat/tartózkodásokat kelt a sajátjuktól eltérő rítusú vallási szertartásokon való részvétellel szemben, a „prédikáció” szó pedig gyanakvást erősít. Az evangéliumot meglepően jól értelmezték (abban az értelemben, hogy tiszteletben tartotta a műfaj összes kánonját) a következők: Bálint Richárd – Pál lelkész híveivel együtt bevezeti a közönséget egy amerikai vasárnapi istentisztelet hangulatába. A résztvevők vidám, laza, sőt enyhén euforikus hozzáállása a szokásos vasárnapi liturgiában ellentmond az ortodox keresztény istentisztelet mintáinak, ami irritálhat egyes nézőket (akik akár a szöveg szerzőjét, de azokat is, akik merték megrendezni, istenkáromlással vádolhatják), vagy éppen ellenkezőleg, nevetést válthat ki másokból (ahogyan az valójában történt is). Mindkét reakció a közönség alkalmazkodási folyamatának része egy olyan témához, amely egészen a közelmúltig tabu volt a román társadalomban: a halál utáni élethez és ahhoz, hogy hová jutunk (testünkkel vagy lelkünkkel, vagy miért ne mindkettővel).
De Paul lelkész bátorságán túl, hogy tagadja a Pokol létezését, a teljes intellektuális érettség korát elért klerikus belső párbeszédének közös szála az „áthidalhatatlan távolság”, amelyet élete döntő pillanataiban érzett: a távolság (amely elviselhetetlenné válik) leendő feleségétől, akivel egy repülőgépen találkozik, Joshua testvértől, aki nem fogadja el a lelkész „forradalmát”, de Jenny nővértől is, aki vehemensen elégedetlenségének ad hangot saját lelkésze – lelki vezető, de egyben laikus is – vallásos napi rutinjától való eltérése miatt. A tájékozódási pontok elvesztése (azáltal, hogy csak a Menny, nem a Pokol létezését erősíti) az Egyházi Tanács támogatásának gyors elvesztéséhez vezet, és Jay testvér (a tapasztalt és jól ellátott zeneszerzői szerep) gyorsan elveszíti a támogatást. Petre Ghimbasan), szóvivője, nyersen kijelenti: saját eretnekségének tagadása az egyetlen esélye Pál lelkész számára, különben semmiféle támogatásról, beleértve az anyagiakat is, szó sem lehet. A feleség merészsége, hogy a Pokol létezését több mint kategorikus módon állítsa, a lelkészt saját egzisztenciális válságának kritikus pontjára fogja juttatni.
A minimalista dekoráció, nem véletlenül fehér, a videografika, de a fényjáték is újraaktivál a néző számára egy sor szimbólumot, melyeket az úgynevezett szocializáció pora és a média által rá zúduló „értékek” borítanak. Szinte mindegy, hogy Pastor Paul talál-e megoldást a semmiből kitört egzisztenciális válságra. Lucas Hnath számára sokkal fontosabb, hogy a néző tudatára ébredjen saját, leküzdhetetlen távolságának a saját lelkiismeretétől és embertársaitól. Radu Iacoban nagyon jól értette ezt (talán azért, mert a szöveget is ő fordította), amit a színészek nagyon gondosan adagolt frázisai és gesztusai, valamint a közönséggel való interakció is bizonyít, akik közé többször is leereszkedtek. Bálint Richárd ismét megerősíti tehetségét (a tapasztalat lehetővé tette számára, hogy párbeszédet folytasson a közönséggel, zsonglőrködjön a csintalan mikrofonokkal, amelyek hangulatban hagynak el, és egy csintalan légylyel is "megküzdjön"), de a műsor sikere a csapatmunka eredménye.
Örülünk a bátorságának. Radu Iacoban Egy ilyen érzékeny téma színpadra állításához elégedettek vagyunk a rendezői koncepciójával, örülünk, hogy zsúfolásig megtelt a terem, örülünk, hogy sok fiatal néző volt (reméljük, hogy a kisebb technikai hiányosságokat, különösen a hanggal kapcsolatosakat, a jövőbeli előadásokban orvosolni fogják). Várjuk Radu Iacoban további, hasonlóan inspiráló javaslatait.
