Az „Akik nem felejtenek...” nem egy egyszerű színházi előadás. Ez egy olyan élmény, amely felelőssé tesz a kollektív múltért, a közelmúlt történelmünk egy másik dimenziójáért. Ez egy olyan előadás, ami arra kényszerít, hogy nyitva tartsd a lelked és a szemed az egyik leglenyűgözőbb színházi élményért.
Az „Akik nem felejtenek...” nem egy leegyszerűsített eseményről beszél, hanem arról, amiről tudjuk, hogy a kommunista táborokban történt. Ez egy ébresztő felhívás a generációk számára, akiknek nem szabad elfelejteniük a börtönökben meghalt több ezer embert.
A darab kommunista börtönökben, 1948 és 1964 között írt versekből épül fel, Gavriil Pinte rendező pedig azt mondja, hogy nem véletlen, hogy egy olyan forgatókönyvet választott, amely a román irodalom egy átmeneti időszakának versein alapul. „A költészet továbbra is a színházam vallása” – jelentette ki.
Az érzelmek már az első lépésektől elkezdődnek a színház felé. A hosszú, sötét folyosó, a vad tekintetű biztonsági őrök, a morbid környezet... mind egy lehangoló prológust alkotnak, tudatosítva benned, hogy mindannyian felelősséget viselünk a kegyetlen valóságért. Ez egyben fizikai és lelki utazás is. Egy szenvedésekkel teli út, amelyen automatikusan élő tanújává válsz egy olyan történelemnek, amelyet nem szabad elfelejteni.
